-Már nem látom a kiutat. Lehajtja a fejét, valami végtelenül
szomorú van abban, ahogy mondja. Olyan
sok mindent elvesztettem, álmokat, terveket, a célt, a reményt, a kegyetlenség
istene magának akar engem. Mikor valami
közel jutna, hozzám elveszik, a célok, amiket kitűztem csak tátongó lyukak
bennem. Sebhelyek, akár azok, amik a testem borítják. Mintha tiltott volna
szeretnem, bűn volna élnem.
Számtalanszor felkeltem, hogy új útra lépjek, de mindig újabb kegyetlen
döfés ért. . Levegőért kapkodok, akár a
szerencsétlen, kinek elmetszették torkát, de csak fájdalmat szívok magamba,
hiába menekülök előle. Járok-kelek a többiek közt, de ők is látják, ők is
érzik, hogy mindez ott van bennem. Lassú, mély lélegzeteket vesz, mintha
megpróbálná lenyelni a fájdalmat…
